Solennità Santi Pietro e Paolo, Papa Francesco: gloria e croce siano inscindibili

© Amedeo Lomonaco, il mio articolo su VaticanNews – Nella Santa Messa, nella solennità dei Santi Apostoli Pietro e Paolo, Papa Francesco esorta a volgere lo sguardo verso Gesù: “Gloria e croce in Gesù vanno insieme e non si possono separare”. “Contemplare e seguire Cristo – aggiunge – esige di lasciare che il cuore si apra al Padre”.

 

Piazza San Pietro, incastonata tra il saldo abbraccio del colonnato e il soffice manto di un cielo terso, si è idealmente protesa verso l’orizzonte indicato dall’odierno Vangelo: Gesù Cristo, il Signore. Questo sguardo rivolto verso “l’Unto, il Consacrato di Dio”, ha scandito la Messa nella Solennità dei Santi Pietro e Paolo, presieduta da Papa Francesco con il rito di benedizione del pallio per i nuovi arcivescovi metropoliti. Alla celebrazione hanno preso parte anche i cardinali creati nel concistoro di ieri.

Gloria e croce

Nell’omelia, il Pontefice indica un grande rischio: se si separa la gloria dalla croce restano solo trionfalismi “vuoti di amore, vuoti di servizio, vuoti di compassione, vuoti di popolo”. Indicando questi possibili abissi dell’animo, Papa Francesco sottolinea che “Gesù vuole riscattare i suoi discepoli, la sua Chiesa, da trionfalismi vuoti”:

“Gloria e croce in Gesù Cristo vanno insieme e non si possono separare; perché quando si abbandona la croce, anche se entriamo nello splendore abbagliante della gloria, ci inganneremo, perché quella non sarà la gloria di Dio, ma la beffa dell’avversario”.

Gesù libera da ogni giogo di schiavitù

Gesù – aggiunge Francesco – è l’Unto che, di villaggio in villaggio, cammina con l’unico desiderio di salvare e sollevare chi era considerato perduto”. “Unge il morto, unge il malato, unge le ferite, unge la speranza”. Ogni giogo di schiavitù – sottolinea il Papa – “è distrutto grazie alla sua unzione”:

In tale unzione ogni peccatore, ogni sconfitto, malato, pagano – lì dove si trovava – ha potuto sentirsi membro amato della famiglia di Dio. Con i suoi gesti, Gesù gli diceva in modo personale: tu mi appartieni. Come Pietro, anche noi possiamo confessare con le nostre labbra e il nostro cuore non solo quello che abbiamo udito, ma anche l’esperienza concreta della nostra vita: siamo stati risuscitati, curati, rinnovati, colmati di speranza dall’unzione del Santo.

“Questo amore misericordioso – afferma Francesco – richiede di andare in tutti gli angoli della vita per raggiungere tutti, anche se questo costasse il “buon nome”, le comodità, la posizione… il martirio”.

Non si ascoltino i “sussurri” del maligno

Contemplare la vita di Pietro e la sua confessione – spiega Francesco – significa anche “imparare a conoscere le tentazioni che accompagneranno la vita del discepolo”. “Non di rado sentiamo la tentazione di essere cristiani mantenendo una prudente distanza dalle piaghe del Signore. Gesù tocca la miseria umana”:

Alla maniera di Pietro, come Chiesa, saremo sempre tentati da quei ‘sussurri’ del maligno che saranno pietra d’inciampo per la missione. E dico “sussurri” perché il demonio seduce sempre di nascosto, facendo sì che non si riconosca la sua intenzione, si comporta come un falso nel volere restare occulto e non essere scoperto.

Invece, partecipare all’unzione di Cristo – conclude il Papa – “è partecipare alla sua gloria, che è la sua Croce”.

Foto:

By Tn4196 [CC BY-SA 4.0 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0)], from Wikimedia Commons

Ferenc pápa szentmiséje Szent Péter és Szent Pál ünnepén: a dicsőség és a kereszt elválaszthatatlan

Szent Péter és Szent Pál ünnepén június 29-én délelőtt a Szent Péter téren bemutatott szentmisén a pápa arra buzdított, hogy tekintetünket fordítsuk Jézus felé: „A dicsőség és a kereszt Jézusban együtt van jelen és szétválaszthatatlanok”. „Ahhoz, hogy elmélkedjünk és kövessük Krisztust arra van szükség, hogy megnyíljon a szív az Atya felé.”

Amedeo Lomonaco – Vatikán

A Szentatya a szertartáson megáldotta az új metropolita érsekek palliumát. A szentmisén részt vettek a június 28-án, csütörtökön a konzisztóriumon kreált új bíborosok is. A pápa homíliájában egy nagy kockázatra hívta fel a figyelmet: ha szétválasztjuk a dicsőséget a kereszttől, akkor csak a triumfalizmus, a diadalittasság marad. Ebből pedig hiányzik a szeretet, a szolgálat, az együttérzés, a nép. A lélek e lehetséges szakadékaira utalva a pápa rámutatott, hogy Jézus meg akarja szabadítani tanítványait, egyházát az üres diadalittasságtól. Ha belépünk a dicsőség vakító ragyogásába, becsapjuk magunkat, mert az nem Isten dicsősége, hanem az ellenség tréfája.

Jézus megszabadít a rabszolgaság minden igájától

Jézus a Felkent, aki faluról falura halad azzal a vággyal, hogy üdvözítse és felemelje azt, akit elveszettnek talált. Megkeni a halottat, a beteget, a sebeket, a reményeket. A rabszolgaság minden igája elpusztul hála Jézus felkentségének. Ezáltal minden bűnös, minden legyőzött, minden beteg és pogány Isten családja szeretett tagjának érezhette magát. Gesztusaival Jézus személyes hangon mondta nekik, hogy hozzám tartozol. Péterhez hasonlóan mi is megvallhatjuk ajkunkkal és szívünkkel nemcsak azt, amit hallottunk, hanem életünk konkrét élményét is: a Szent kenetétől feltámadtunk, meggyógyultunk, megújultunk, elteltünk a reménnyel. Ez az irgalmas szeretet arra ösztönöz, hogy elmenjünk az élet minden sarkába mindenkihez, akkor is, ha ez a jó hírnevünkbe, a kényelmünkbe, a pozíciónkba, a vértanúságba kerül – fogalmazott Ferenc pápa.

Ne hallgassunk a gonosz súgására

Péter életéről és tanúságtételéről elmélkedni annyit jelent, hogy megtanuljuk megismerni a kísértéseket, amelyek elkísérik az apostol életét. Nem ritkán hallunk arról a kísértésről, hogy olyan keresztények legyünk, akik kellő távolságot tartanak az Úr szenvedéseitől. Jézus azonban megérinti az emberi nyomort. Péterhez hasonlóan, mint egyház mindig kísértésbe eshetünk a gonosz suttogásai miatt, amelyek buktatók lehetnek a küldetés szempontjából. A pápa kiemelte, hogy azért suttogásról beszél, mert az ördög mindig rejtett módon igyekszik rosszra csábítani. Úgy tesz, hogy ne lehessen felismerni a szándékát, úgy viselkedik, mint egy álnok, aki rejtve akar maradni, hogy ne fedezzék fel. Ehelyett a Krisztus felkenésében való részesedés annyit jelent, hogy részt veszünk dicsőségében és Keresztjében – zárta homíliáját Ferenc pápa Szent Péter és Szent Pál ünnepén bemutatott szentmiséjén.

Lascia un commento

Il tuo indirizzo email non sarà pubblicato. I campi obbligatori sono contrassegnati *